1573 seljačka buna u Hrvatskoj i Sloveniji

Kad je izbila buna, seljaci su izabrali Gubeca za vođu. U kratkom vremenu bune Gubec se pokazao kao sposoban organizator i nadahnjujući vođa, pa je odmah nakon smrti ušao u legendu.
Vodio je seljačku vojsku u presudnoj bitki protiv plemića kod Stubičkih Toplica 9. veljače 1573. Nakon što su seljaci poraženi, Gubec je uhvaćen i odveden u Zagreb. Smaknut je 15. veljače, a prema legendi je javno mučen na Markovu trgu tako što je prisiljen da nosi krunu od usijanog željeza (kao "seljački kralj"), a zatim je raščetvoren.

Matija Gubec je bil skupaj z Ilijem Gregorčićem vodja slovensko-hrvaškega kmečkega upora, ki ga je sprožilo kruto ravnanje plemiča Ferenca Tahyja. V bitki pri Subotičkih Toplicah so ga zajeli in privedli v Zagreb, kjer so ga javno mučili, mu nadeli vročo železno krono in na koncu razčetverili.
Čeprav je bil Gubec poražen, je postal slovensko-hrvaški ljudski junak, ki se ga spominjamo tudi v literarnih delih. Anton Aškerc je v spomin nanj napisal balado Kronanje v Zagrebu. V Gornji Stubici, je postavljen spomenik Matiji Gubcu in slovensko-hrvaškemu kmečkemu uporu. Med drugo svetovno vojno pa je delovala tudi slovenska partizanska Gubčeva brigada.

Ambroz Matija Gubec

još jedan *hrvat* kao najbolji hrvatski matematičar Matej Kvartenik
i *Tesla*...

Madžarsko: Gubecz Máté ( sluzbeni jezik u to vreme na tim prostorima), hrvaško-zagorski kmet in revolucionar, † 15. februar 1573, Zagreb
Zanima me zasto su se kmetovi na podruciju danasnje Slovenije i Hrvatske pobunili i zasto se zove SELJACKA BUNA (kmečkega upora) ?

Na slovenskem ozemlju so bili trije večji upori bilo je pa še veliko manjših!
1.) vseslovenski kmečki upor 1515
2.) vseslovenski kmečki upor 1573
3.) vseslovenski kmečki upor 1653
4.) manj obsežen Tolminski punt 1713

Vzroki za kmečke upore so bili različni:
-zaradi turkov
-povečanja davkov in tlake
-zaradi slabih gospodarskih razmer in znižanja vrednosti denarja
-zaradi raznih vojn med samimi fevdalci, ki so še dodatno otežili življenje kmetov

Kmečki upor 1515:
Zajel je celotno slovensko območje, v njem ni sodelovala samo Goriška, uprli so se pa predvsem zaradi nespoštovanja stare pravde iz strani fevdalcev. Kmečka vojska je štela po nekaterih podatkih okoli 80.000 mož, kar je vsekakor zelo veliko. Trajal je okoli 5 mesecev, uspel pa ni predvsem zaradi neenotnosti med samimi kmetje, bili so tudi manj izurjeni kot plemiška vojska, in tudi zaradi tega, ker so preveč slepo zaupali cesarju!
Po zadušenem uporu so še bolj trpeli, kajti z tlako so morali odplačeti vso škodo, ki so jo naredili!

Kmečki upor 1573:
Izbruhnil je na ozemljih fevdalca Ferenca Tahyja v njem so sodelovali kmetje iz Kranjske, Štajerske in Zagorja.
Vodila sta ga Ambrož Gubec-Matija in Ilija Gregorič.
Do njega je prišlo predvsem zaradi nehumanega in krutega vladanja tega fevdalca.
Upor je bil zadušen po vsega 14-dneh in sicer predvsem zaradi tega ker so plemičem na pomoč prišli uskoki!
Po njem je sledilo že vsem znano kronanje Gubca v zagrebu!

Kmečki upor 1653:
Zajemal je celotno Kranjsko in pa spodnji del Štajerske.
Do njega je prišlo predvsem zaradi divjanja najemniške vojske in ker je gospoda povečala davke, ki so zopet prizadeli omenjeni sloj!
Zadušen je bil zaradi neenotnega vodstva, zadušili pa so ga krajišniki iz Vojne krajine!

Tolminski punt 1713
Upor je zajel Goriško, nekaj malega Kranjske in Tolmisnsko!
Pri njem je zanimivo da so se kmetje končno uprli tudi cesarju in ne samo fevdalcem.
Upor je zatrla najemniška vojska.
Tale upor je tudi opisan v knjigi Ivana Preglja z naslovom Tolminski punt.
Voditelji so bili obsojeni na smrt v Gorici!

ajd da sada guram na balkanski

Gubecz Máté, horvátul: Matija Gubec, eredetileg Ambroz Gubec (Hižakovac? 1538? – Zágráb, 1573. február 15.) horvát parasztvezér, a horvátországi parasztháború (1572–73) vezére volt. A Máté nevet Istvánffy Miklós humanista történetírótól kapta, aki a felkelést Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV.-ben örökítette meg.
Felnőttkora kezdetén katonának állt be és lovasként sokra vitte. A horvát végeken több törököt is legyőzött párviadalban. Később hazatért és az Orsić család bisztrai birtokán vállalt ispáni tisztséget.
1572 elején Északnyugat-Horvátországban, Susegrad mellett (egyes források szerint itt is lehet lehetséges szülőhelye) parasztfelkelés robbant ki a nemesi elnyomás ellen. Gubecz a felkelőkhöz sietett, akik vele együtt szétverték Tahy Ferenc bandériumát.
A felkelés rohamosan terjedt végig Horvátországon és Szlavónián. Gubecz a Száván innen horvát és szlavón parasztokból, zászlójukat hagyott katonákból, útonállókból, zsoldosokból, hegyvidéki pásztorokból, hódoltságbeliekből (szerbek, bosnyákok, törökök), szökevény törökökből és hajdúkból rekrutált (toborzott) sereget. Mintegy 20 ezer főt számláló hadával még a tavasz kezdetén benyomult Horvátországba, majd seregét háromfelé osztotta: az egyiket Krajnába, a másikat Stájerország déli felébe küldte (ma Szlovénia részei), hogy ott is népi megmozdulásokat támasszanak a horvátokkal rokon szlovénok körében.
A fősereg Stubicában állapodott meg, ahonnan némileg megerősödve meggondolatlanul Zágráb ellen irányította embereit. A város ostroma elhúzódott, s ez lehetőséget adott a horvát nemeseknek, hogy fokozatosan a többi lázadó parasztközösséget felszámolhassák, mialatt Magyarországról felmentő hadat toboroztak. Gubecz még egy súlyos hibát elkövetett, amikor a város felmentésére érkezett, lényegesen kisebb létszámú had ellen vonult, amely kemény harcban szétszórta seregét és őt magát is elfogták.
A „parasztkirályt” Zágrábba vitték, más vezéreivel együtt és a Szent Márk téren nyilvános kivégzést rendeztek, amelynek megtekintésénél Tahy Ferenc is jelen volt. Gubeczet Dózsa Györgyhöz hasonlóan kegyetlenül végezték ki: tűzön felizzított vastrónhoz láncolták, fejére izzó vaskoronát tettek, s kezébe tüzes jogart, valamint kormánypálcát nyomtak. A jelenlevők legnagyobb megdöbbenésére a bivalyerős és szálas termetű férfiú emberfeletti lelkierővel tűrte a pokoli kínzást, még csak fel sem szisszent.
Miután meghalt, testét felnégyelték, fejét levágták, és darabjait végighordozták Horvátországban. Neve a nép körében sokáig tovább élt, alakja körül legendák keletkeztek, s horvát nemzeti függetlenség egyik hősének tekintik még ma is.
Wikipédiából
Istoriju treba sagledavati iz svih izvora !

došlo je do toga, što je bio jako psihopatski vladar Ferenc Tahyj -bio je krut, nehuman.
-silovao, ubijal domačinske djevojke-seljakinje
-sve više *mitnin*u vremenu vladanja od hrvatske do trsta bilo je 14 *mitnic* znaš šta je mitnina
-ako je bolesna životnja kojo je seljaku dao Ferenc Tahyj poginila onda je seljak bio ubijen
-carine bile su za vreme tahija mnogo više
-životnja vredila je više ko človek-seljak
-sve manje je bilo slejačke trgovine
seljaki hteli su odpraviti granico među Ugarsko i Austrijo

ja jel razumiješ mađarski?
ja ne

Evo kako su pobunu kmetova u Sloveniji i Hrvatskoj videli Austrijanci !
Matija Gubec, genannt Gubec-Beg, (richtiger Name: Ambroz Gubec, ungarische Name: Gubecz Máté; * 1538 in Hižakovac (Vrhovac) - Region Stubica in Kroatien; † 15. Februar 1573 in Zagreb) war Anführer eines Bauernaufstands „Seljačka buna“ in Kroatien und wurde dadurch zum Nationalhelden.

Seine ersten namentlichen Erwähnungen finden sich im Stubicer Kirchenregister aus dem Jahre 1556 und 1560, sowie im Urbar von Stubica aus dem Jahre 1567.
Nach den Überlieferungen wurde der Name „Matija“ etwa dreißig Jahre nach dem Bauernaufstand und dem Tode von Matija Gubec das erste Mal erwähnt. Dies geschah durch den Historiker M.Istvanffy vermutlich in Anlehnung an den „guten König Matija“, Matijaš Korvin mit vollem Namen. Dieser kroatisch-ungarische König aus dem 15. Jahrhundert regierte von 1458 bis 1490.

Matija Gubec führte von 1572 bis 1573 den Bauernaufstand (Seljačka buna) in Stubica (Kroatien) gegen die damals herrschenden Gutsherren und Grafen an. Den Anlass zum Aufstand bot ein neues Gesetz, welches die Bewegungsfreiheit der Bauern stark einschränkte und die freie Wanderschaft verbot. Die Knechte und Bauern wollten die Unterdrückung und Ausbeutung durch Franjo Tahi, dem Gutsherrn von Susedgrad, nicht weiter erleiden.
So ritten denn Junge Burschen, Bauern, Knechte und dem Volk Wohlgesinnte durch die Dörfer des Kroatischen „Zagorje“ (Zagorje bedeutet wörtlich übersetzt, „hinter dem Gebirge“, womit der Zagreb vorgelagerte Gebirgszug „Medvednica“ gemeint ist, eine hügelige, grüne Region nördlich von Zagreb) und trugen als Zeichen zum Aufstand eine „Hahnenfeder“ im Hut. Innerhalb kürzester Zeit formierte sich eine Bauernarmee, welche die herrschende Obrigkeit aufschrecken ließ. Deshalb entsandte Ban Juraj Drašković ein Heer zur Niederschlagung dieses Bauernaufstandes.
1572 brach ein offener und bewaffneter Aufstand der Susedgrader Bauern gegen die damaligen Gutsherren und Grafen aus, bei welchem auch der damalige König nicht zu vermitteln wusste, obwohl dieser den Bauern sein Schutzrecht ausgesprochen hatte. Die Unruhen griffen auch auf die stajrischen (heute Österreich) und Kranjer (Slovenijen) Bauern über und die Macht der regionalen Gutsherren schienen in ernsthafter Gefahr. Das Zagreber Parlament verabschiedete 1572 eine Resolution, in welcher Matija Gubec und die aufständischen Bauern des Hochverrats bezichtigt wurden. In den damaligen Berichten wurde Ambroz Gubec, genannt Matija Gubec-Beg aus der Region Krapina (Hrvatska - Kroatien), schon als Anführer der aufständischen Bauern genannt.
Nachdem die Bauern in einer Rede von Matija Gubec-Beg aufgefordert wurden, wie Männer ehrenhaft zu kämpfen oder unterzugehen (da se ponesu kao muževi, slavno pobijediti ili propasti), siegte die von Ilija Gregorić geführte Bauernarmee bei Donja Stubica gegen die von Gašpar Alapić befehligten königstreuen Truppen binnen weniger Stunden.
Die einfach bewaffneten Bauerntruppen wurden jedoch bei Krško in Slowenien durch eine zweite, eigentlich für den Kampf gegen die Osmanen gegründete Söldnerarmee von Haramija aufgerieben und anschließend bei Kerestinec durch das bantreue Heer des Juraj Drašković vernichtend geschlagen. Es heißt, dass mehr als 6000 Bauern im Kampf gefallen waren, doch die Mehrzahl wurde nach der Niederschlagung des Aufstandes durch Folter und Mord von den Schergen des Zagreber Ban Juraj Drašković getötet. Bei dieser Niederlage geriet auch Matija Gubec lebend in die Hände seiner Gegner.


Exekution vom Anführer des Bauernaufstandes, Matija Gubec, am Platz vor der St. Markus Kirche in Zagreb
Am 15. Februar 1573 wurde Matija Gubec-Beg in aller Öffentlichkeit auf dem Platz des Heiligen Marko Markov Trg in Zagreb unter Folter mit glühenden Zangen und durch Aufsetzen einer glühenden Krone grausam hingerichtet und noch anschließend gevierteilt. Seit dieser Zeit wird er als Nationalheld und Bauernkönig verehrt, da er sein Leben uneigennützig für das Recht und die Freiheit der kroatischen Bauern eingesetzt hatte.

Nach dem Tod von Matije Gubec-Beg sprach man im Hrvatsko Zagorje noch lange davon, dass dieser gar nicht gestorben sei und sich zwei Berge schützend über ihn und seine Armee beugen. So sitze Matija Gubec nun mit all seinen Mannen im Bergesinneren an einem steinernen Tisch, an dem reichlich Wein für alle ausgeschenkt werde. Dort winde sich auch der Bart des Helden langsam um diesen Tisch, bis schließlich nach der neunten Umrundung der Berg sich wohl öffnen und Matija Gubec dann an der Spitze seiner Armee wieder auferstehen werde.
wikipedia
Ako imate jos izvora o pobuni kmetova u Sloveniji i Hrvatskoj postavite ovde pa da komentarisemo !

Snimljen je i film na temu SELJACKA BUNA !

ha ne vjerujem ja 5 posto ovim hrvatskih *povijesnim* klipičem

slovenačkega kneza andreja auspešrkega zovejo andrija von ausperg, samo da bi ličio bolj hrvatski
da možejo onda pričati kako su *hrvati* ubranili europo turcima

A Horvát parasztháború vagy Gubecz Máté-féle parasztháború egy nagyszabású felkelés volt 1572–1573-ban Horvátország és Szlavónia területén. A vezére a parasztszármazású horvát Gubecz Máté egykori bisztrai ispán. Bár sokan úgy vélik, valójában nem volt rá hatással Dózsa György példája.

A horvát parasztságot a 16. század utolsó felében uraik súlyos adókkal és különféle korlátozásokkal sújtották, s röghöz kötötték, noha ezt a rendelkezést, ami még 1514-ben született, az azt követő sorozatos országgyűlések inkább megszüntették. Megtiltották továbbá, hogy a parasztok kereskedhessenek, s a kiszolgáltatott jobbágyok e jövedelemforrás elvesztésével képtelenek voltak megváltani megnövelt adójukat. A helyzetet rontotta, hogy a római katolikus horvátokat protestáns vallású uraik és a szintén protestáns hitet valló végvári kapitányok is lépten nyomon inzultálták. A megalázott és nyomorúságba döntött parasztok fegyvert fogtak uraik ellen.

1572 januárjában a Susedgrad környéki falvak, melyek Tahy Ferenc birtokai voltak, fellázadtak a velük tudatosan kegyetlenkedő várkapitány ellen, és a várat bevették. Tahy katonákat küldött a parasztok ellen, akik viszont ezeket a hozzájuk csatlakozott Gubecz Máté ispán vezetésével szétverték.

A felkelés gyorsan terjedt a Száva és a Kulpa folyók vidékén, s átcsaptak az osztrák uralom alatt álló szlovén parasztokhoz, akik szintén fegyvert ragadtak német földesuraik ellen.
Gubeczhez csatlakoztak a legendás uszkókok is.
A felkelés egyre növekvő méretei miatt a horvát bán mozgósításra adott parancsot, de a lázadást kezdetben nem vették komolyan. Bár néhány nemes, sőt maga Zágráb püspöke megértéssel adózott a felkelők iránt és támogatta őket azzal, hogy megpróbálta ügyüket a horvát-szlavón tartományi gyűlés (szábor) elé terjeszteni, de a végletekig gőgös főnemesség, köztük Tahy Ferenc ezt megakadályozta. A harcok átcsaptak Horvátország többi részére, de a külön-külön harcoló, fegyverforgatásban járatlan, laza egységet alkotó gócok elszigetelődtek egymástól, és a nemesi hadak egyenként számolták fel őket.

A parasztháború aggasztó méreteket öltött, mert a feldühödött parasztok fosztogattak (sokan öncélúan) és sok nemest brutálisan legyilkoltak, soraikban pedig török vitézek is megjelentek. Gubecz Stubicából kiindulva Zágráb ellen vonult, hogy elfoglalhassa. A várat és a várost főleg idegen (német, olasz, spanyol) zsoldosok védték. Zágráb ostroma elhúzódott, a szertár felrobbant, elfogyott az élelem és kitört a pestis.
Az év végére megérkezett néhány ezer fős, végvári katonákból toborzott felmentő sereg, Draskovich György és Alapy Gáspár későbbi horvát bán vezetésével. Gubecz ellenük vonult és a Stubicánál vívott ütközetben szétszórták túlerőben levő hadait, 1573. február 9-én.
Az elfogott Gubeczet Zágrábban kegyetlen kínzások közepette, 1573. február 15-én kivégezték. Hasonlóan végezte sok más parasztvezér is. Sok felkelő elmenekült idegen földre, vagy bevette magát a sűrű rengetegekbe és haramiának szegődött. Nyárra a még lázongó parasztokat is leverték a báni seregek. A nemesség nem folyamodott olyan kemény megtorló intézkedésekhez, mint a magyarok 1514-ben, sőt hamarosan amnesztiát adott a bújkáló lázadóknak, cserébe felszólították őket, hogy térjenek vissza falvaikba.

Gubecz Máté a későbbiekben Dózsa György után mint egy második „parasztkirály” vonult be a történelembe. A 19. századi horvát romantikus irodalom kedvelt alakja volt, s személyét még ma is nagy tisztelet övezi. Nevével az 1848-ban a magyarok ellen harcoló horvát népfelkelőket, majd a délszláv háborúban harcoló katonákat is lelkesítették.
Wikipédiából
Ovako ugari vide pobunu kmetova !

Zanima me kakav je bio odziv u gradovima na pobunu kmetova u Sloveniji i Hrvatskoj ?